A várdomb a város legrégebben lakott területeihez tartozik. A várat a 14.-15. században emelt középkori épületek együttese alkotja, amelyeket kettős erődítmény véd, amelyre rákapcsolódnak a város sáncaI. A terület domináns építménye a város védőszentjének, Szent Katalinnak szentelt templom, mely neogótikus enteriőrrel rendelkezik. A templom melletti, a bástyakapuval egybeépült karcsú óratoronyban van a város legrégibb és legnagyobb harangja (1588). A templom mögötti északi toronyban régészeti és fegyverkiállítást rendeztek be, a közelben van a védrendszer részeként szolgáló lőréses féltorony és a Bányászbástya. A közelben lévő Szent András nevét viselő román stílusú XIII. században épült körtemplom volt a vár eredeti temploma, boltíves pincéje a várnegyed legrégebbi része, régebben csontháznak használták, felső szintjén gótikus freskómaradványok maradtak fenn. A várnegyed része még a 14. századi eredetű régi városháza épülete, melyben a híres barokk szobrász, Dionysius Ignatius Stanetti munkáiból láthatunk néhányat.